Belemerültél

Már a verseimbe is belemerültél,
mint  friss vízbe a papír pohár,
a fejemben is szűk szavad jár-kél,
mint felhős égen ezer madár,
hozzád hullámzik a jó érzés,
szívesen korbácsolom e vizet,
hogy utolérjen a bő egészség,
és önként értékeljem e kincset.

Utazom én a gondolattal,
melynek gőzöse a hétköznap,
mindig vágyom, ánizs illattal
reám hulló hosszú hajad
szemüveg nélkül nézem,
ahogy gömbölyíted mosolyodat
jó szavakkal szidod szívem
könnyű álom nekem a feladat.

Feltörő forrásod vagyok,
s te növeszted a cseppkövet,
szeretve egyre jobban hagyod
dicsérő szóm, menet és jövet,
mert hozzád gurított a sors,
mint lyukas labdát a szél,
gondolatunk egyféle gyors,
passzolunk, mint kolbászon a bél.