Vers

1980

Egy boltíves ablak, ajtó, avítt falak,
csőszerű rozsdás öntöttvaskályha,
benne tűz emészti a pillanatokat.
sarokban ágy rossz pokróccal,
az egyetlen min ülhetünk e plafon alatt.
A művész fél szemével gitárt hangol
óvatosan, mintha csak lánnyal matatna.
Festővásznak ingből az ablaknál száradnak,
a holnap fest rá majd színes árnyakat.
Megszólal a dal, Tinódi hangulat,
mint időutazók repülünk pár száz évet,
de a homály jeges pofonja visszarepít.
Ma már nem elemzünk Lautreimont-t
Elköszönök mielőtt a petróleum elfogy.

 

Emlékezés régi barátomra „Művész”-re – Eke Józsefre, aki azóta a „vad” északon vert tanyát…

2012 február 21.

Megosztás
Total Page Visits: 185 - Today Page Visits: 2

Vélemény, hozzászólás?