Vers

Felveszem a csendet, imát, csuklyaként borul fejemre, magamban tartott igazság csikorgatott fogak zöreje, a Hold komolyan kikacagja nyakamra szakadt nevemet.

A szeretkezés maga oly tiszta, amilyen piszkos a vágyakozás rá akár heteró, homo, vagy leszbi legyen. Mégsem a másikra lép

Én voltam az, aki látta a folyóparton alvó csónakokat, amint ráncaik kiáltássá nyíltak, és megteltek vidám vízzel. Én voltam az,

Csontvázzá csupaszított szavak ütik a gondolatot a fehér lapon margókkal kerített ringben. A birtoklás vágyával vesztett szívekben semmi irgalom, csak

Testemben a vér feltekeredik, pólusaim páterek hithű hada, holdszínű hajamat veri idő, éget éjszaka minden mozdulata. Bőröm tudatlanságra épül, száraz

A fák fényzabálók oszlopos tagjai a világnak, bennük a körök, gyűrűk sora, levéltartó karcsú ágakkal kapaszkodnak az égbe. A fák

Anyám tanított embernek lenni? Kérdésre nem kérdés a válasz, az agitprop kezd nagyon fájni, és ügynökökkel fáraszt. Jelentést gyártva lódítani,