A jellem
Kő kaviccsal koccan, hullámsírja megfeszül kész a mű lásd ahogyan szíve, lelke felderül. Elvonul, már dajka ár, szoktatás sem alap,
Megosztás Tovább olvasMindenki szereti a verseket, olvasni ugyanúgy, ahogy írni is… ebből szemezgethet itt bárki, aki szereti a sokszor abszolút csak itt olvasható műveket.
Kő kaviccsal koccan, hullámsírja megfeszül kész a mű lásd ahogyan szíve, lelke felderül. Elvonul, már dajka ár, szoktatás sem alap,
Megosztás Tovább olvasZakopane A kék égre tükröződnek a hegyek, párkányra füstöl elnagyolt halált, madarak erre csak ritkán repülnek, havas csúcsok alatt lapul
Megosztás Tovább olvasGejzírből tört előre csöpped, Magasság szédített ott fenn, aláhullva a fészekre talál, mint a szárnya szegett madár. hol tisztaság
Megosztás Tovább olvasCsak a szél vízumát irigylem, átjár határokon, hegyeken, büszkén vállalja, hogy szeles, szél-széllel össze nem vesz lehet akár párás, piszkos,
Megosztás Tovább olvasSzeretem a napot, a pillanatot, téged s a nyarat mi hirtelen múlik és a zöld lombokból sápadt, vézna gallyak lesznek.
Megosztás Tovább olvasA város kisebb terén ténfergek. Időre megyek. Az egy utca más számában várnak egy helyben. Hol vagyok. Kevés időm van.
Megosztás Tovább olvasErdőben magas fák zöme sötétet kever a fájdalmat se lásd mik éjjel teremnek turmix széllel hajtott gyökeret sem kímél levélágyon
Megosztás Tovább olvasFogj egy radírt töröld le az arcod hagyd a papírt olyan leszel mint mások mert bárki is vagy más
Megosztás Tovább olvasMár a verseimbe is belemerültél, mint friss vízbe a papír pohár, a fejemben is szűk szavad jár-kél, mint felhős
Megosztás Tovább olvasAz ártatlanság öröksége Szerző: William Blake Világot láthatjuk homokszemben, És egy vadvirágban van jelen az ég egy végtelenséget két tenyérben,
Megosztás Tovább olvas