vers – Én Írtam Magazin

Láthatatlan délibáb

Én még odaát nőttem fel, hol a katonakabát ingyen rajtam landolt. Én még a kötelezőben éltem, hol sorban állt a

Már a verseimbe is belemerültél, mint friss vízbe a papír pohár, a fejemben is szűk szavad jár-kél, mint felhős

Remény taván talán enged a jég, aggodalom fagyasztotta be rég, most rianások sikolya közt élek. Vajon visszafagynak a repedések? Itt

Néma betűk raboskodnak benned s vádlód a süvöltő fanyar félelmed, csapongó csibészek húznak bitóra, a bocsánat se ballag óhajtóra. Kérges

Megint péntek van, A hétköznap vidám vasárnapja, Mai est a hétvégére hajló Nap, most újabb hetet hagyunk hátra. Ez is

Most még a sziklák harangoznak neked, az idő harangnyelve okoz repedéseket, apró szilánkok a szavak, szikár szólamok, embernek születtem, és