Téridőben
Mikor már nem leszek önmagam, a világ üveggolyó is lehet, akkor már tudni fogom azt, hogyan hagytam el testemet. Mitől
Megosztás Tovább olvasMindenki szereti a verseket, olvasni ugyanúgy, ahogy írni is… ebből szemezgethet itt bárki, aki szereti a sokszor abszolút csak itt olvasható műveket.
Mikor már nem leszek önmagam, a világ üveggolyó is lehet, akkor már tudni fogom azt, hogyan hagytam el testemet. Mitől
Megosztás Tovább olvasA sajnálat hangján zörögnek a szél szedte őszi falevelek, az utca elmegy mellette színes szobor a parkoló autó öreg kutya
Megosztás Tovább olvasEgy homokparton laktunk a sínekhez közel, kútban hűtött hús cserép-égető meleg este tízig, sötétben beszélgettünk, lobogó láng válaszolt arra, mit
Megosztás Tovább olvasLiftben ragadtam egy szilveszter éjen, a sötét rabjaként Blaha Lujza téren, a vaskalitkában pánik mégse volt bennem, de behívót kaptam
Megosztás Tovább olvasMár egy napja élek úgy, hogy csak egy rövid óra van hátra a perceket nem is számlálva, rögösre sikerült ez
Megosztás Tovább olvasHangunk a sötétben: domb látszik hegynek, lábunk elé nézve tagadjuk a világos eget. Felkelők a miértek a mondataitok között, a
Megosztás Tovább olvasIdegenként jöttem világra, ahogy elválasztottak anyámról egy csorba olló volt a tettes kezében és lábamnál fogva tartott. Idegenként kerültem
Megosztás Tovább olvasCsak azt szeretném mondani: folytatom az életem, bár boldogan, mégis a bánat sötét férge megette egy részemet, ahogy anyám lelkét
Megosztás Tovább olvasEgy erős szedermag a fogaim közé szorult, és ahogyan duzzad, úgy küzd életéért: segítség kell neki. Fogpiszkálóval küzd, talán ellenségnek
Megosztás Tovább olvasMint festmény a vers olyan, domborodó szín, vastag máz, vagy látszik a vázlatvonal, kör az arc, négyzet a ház, rombusz
Megosztás Tovább olvas